Dübörög a nyár, és most az is elutazik üdülni, aki eddig nem tette – de ki marad a kertben? Remélhetőleg akad egy jó szomszéd vagy kitelepülő barát, aki gondoskodik arról, hogy az utóbbi hónapok munkája ne vesszen kárba, de egy automata öntözőrendszer is jó szolgálatot tehet. Az eddig a növényekbe belefektetett energia most pláne látványosan térül meg: a virágok pompáznak, gyümölccsel roskadoznak a fák, és talajszinten is van mit begyűjteni.

Kicsit lazább már ez az időszak, mely alkalmat ad arra is, hogy kempingszékben hátradőlve gyönyörködjünk az elénk táruló látványban. Még jobb, ha lefotózzuk, mi hogyan működött együtt – ez segíthet jövőre a vetés megtervezésében. De ha azt szeretnénk, hogy például a cserepes virágaink jobban kitartsanak, akkor nekik illik még egy löketet adni. A hervadt részeiket távolítsuk el: a kifakult virágokra és száraz szárakra ugyanúgy nincs szükségük, mint ahogyan a megnyúlt hajtásokra se. Így magok érlelése helyett ismét a virágzásra fog koncentrálni a növény, és takarosabb formát is ölt majd. A kiszipolyozott cserepekbe is töltsünk tápanyagban dús komposztot és folyékony vagy granulált tápot. A locsolás továbbra is napi szintű feladat, ám már kicsit talán hűvösebbek a hajnalok.

Az évelők többsége idén már túlvan a csúcson, őket érdemes formára nyesni mostanában. Így egy kis extra teret kapnak a körülöttük lévő növények is, és az újra kijelölt határok is egyértelműbbé válnak. A növények töve szintén jobban megközelíthető lesz, ahová hordhatunk tápláló komposztot. A gazok csúcsra járnak mostanában, érdemes folyamatosan gyomlálni, hogy ne nőjön a fejünkre egyik fajta se. Ha kézzel nem győzzünk, környezetbarátabb gyomirtó tippeket is kipróbálhatunk. A beérett magokat most érdemes begyűjteni: egy száraz napot válasszunk ki erre a célra. Papírzsákba rázogassuk ki a termésből az apró szemeket, és címkézzük is fel a tasakokat. Ne szabadítsuk meg az összes magtól a növényeket, mert egyrészt el is vetheti így magát újra a fajta, és az állatoknak is hagyhatunk csipegetni valót belőle.

A fagyérzékeny állományunkból nem árt egy-egy hajtást félretenni, ha esetleg télen kipusztulna a kertben a tő – így biztonságban áttelelhet egy ágacska belőlük. A fukszia, a zsálya, a verbéna, a bugatölcsér, a muskátli és a díszcsalán kifejezetten alkalmas lágyszárúak az ilyesféle szaporításra. A már elvirágzott bokrokat ilyenkor szintén nem árt megnyesni: a nyáriorgona, a nemes babér, a jezsámen és a kefevirág is meghálál egy fazon-igazítást.

Perzsa

Forrás: growingfamily.co.uk