De tényleg, meg is mutatom:

Nem, mégsem, majd később.

•  A sólet mindenesetre valami olyasmi, mint a lecsó vallási hóbelevanc nélkül: hite van. Kevés kaja mögött tudunk hitet, a pacal talán képes lenne tömegeket mozgósítani, de az sem biztos.
• A sóletben, ha úgy csinálják, ahogy, akad némi törődés. Hol akad ilyesmi mostanság.

Mi a sólet titka.

A Kazinczy utcai sóletfesztiválon pont ennek eredtünk a nyomába. És tudják, mi a durva?

Hogy senki nem volt képes elárulni a receptet. Az előadási módot. A sólet-varietét. A borzalmas végső kikövetkeztetést, amitől tengerek forrnak, és emelkednek dolgok ősi borzalmakba fel, pontosabban a gyomorba egyenest. Azt az esszenciáját a sóletnak. Meg a libanyak.

Mindegyik kiállító ugyanazzal jött (a két emberre eső kipák száma ehelyütt három): a recept titkos, és családi. Nyilván jó lenne, ha írhatnék valami közömböst. De ez olyan hiba, amit egyik vitatkozó ház sem nyelhet le: csesztek megosztani velem az igazi sólet ősi megoldását!

Kérdezhetünk itt, kérdezhetünk ott, jöhettünk sápadt értekezési fogásokkal, de akkor is: nem volt semmi tromf. Úgy fest, már nincs igazi sólet. Vannak sóletek, van nyilván lehetőség, van élet, van virág:

a recept, az nincs.

 Önök most meghallgatják a kedvenc énekesnőm nótáját:

 https://www.youtube.com/watch?v=HZLzXYImt7E

 Ilyen az egész Kazinczy utcai fesztivál, de őszintén. Mintha pókerezni mentünk volna, zseton nélkül. Senki sem tudja a másik haggyáméterét, Sándor például mismásol, de azért annyit elmond: egy órára húst, esetünkben felsálat áztat, és a végén örül neki. Eszternek a napos bab ázás ugrik fel. A lány, akinek az eszünkbe a neve nem jut, de fitos orra volt, és olyan szeplői, melyek az úristenek vannak csak talán, na, ő mondott valamit a libanyakról, de akkor már olyat kiabált belénk a kóser szilva is, miszerint.

 Oké: akkor megmutatjuk, hogy szól az igazi sólet-recept:

 Pont ilyen.

Ezt a receptet egy nagyon kedves barátom nagyon kedves nagymamája adta nekem, miután elmesélte az egész életét. Auschwitzostul, mindenestül.

Neki így csinálták gyerekkorában. Neki így volt finom. És ebben van valami barangolós: menjünk a múltba, igenis sétálni kell, elhalászni a feledés elől azt a sok mindent, amit meg kell őrizni. Megtiszteltetés, hogy egyszer elmesélte, hogy volt, majd egyszer elmesélem én is. Hatalmas szeretet, Önök is látják?