Szerintem ez így elég is, a csoki csokival jó, a csokoládé pedig csokival. És annak ellenére mondom ezt, hogy kamaszkoromban egyszer csak megutáltam a csokoládét, mert mentolos rágó mellett tároltam a fiókban, és átvette az ízét. Évekig rá sem tudtam nézni, de ma már ez nincs így, sütni, főzni is szoktam vele, bár önmagában még mindig nem eszem.

 Azt mindenki tudja, hogy a csokoládé édes, talán egyedül akkor nem, amikor 99%-os kakaótartalmút vesz belőle az ember, mert akkor viszont meglehetősen keserű. A kakótartalom, a cukor aránya, valamint a kakaóvaj mértéke számít egy tábla csokoládé ízénél, ezeken kívül pedig további adalékok, vagy a kakaótartalom hiánya szerint beszélünk csokoládéfajtákról.

A jellemzően nagy százalék kakaó és kakaóvaj tartalmú, kevés cukorral készült csokoládé az étcsokoládé, a hozzáadott tejporral, vagy édes sűrített tejjel készülő csoki a tejcsoki, és a kakaóvajas, tejes, cukros csokoládé pedig a fehércsoki, ebből úgy-ahogy van, hiányzik a kakaó, ezért is fehér(es).

 Ma már az is köztudott, hogy a csokoládé, de legalábbis a kakaó egészséges, flavonoidokat tartalmaz, melyek antioxidánsok és gyulládáscsökkentő hatással is bírnak, valamint ezek miatt lesz a különböző növényeknek élénk színe. Persze tudomásul kell venni,  hogy attól, mert a kakaó egészséges, a hozzáadott cukor még nem lesz az, így aki óvja a fogait és vigyáz a vonalaira, az naponta kevés étcsokival jól jár, ennél többel, vagy másfajta csokoládéval viszont már nem annyira.

 És, hogy ne csak a csokoládéról essen szó, hanem a kiindulópontról, vagyis a főszereplőről is, elmondok egy nyílt titkot a kakaóról.

Ismeritek a holland kakaót, ugye? Ez nem attól kapta a holland elnevezést, mert kis papucsokat visel, hanem mert a hollandok az eredetileg 4-5 pH-val rendelkező kakaóport – a pörkölt kakaóbab kakaóvajtól megtisztított maradékát – a feldolgozás során lúgosítják, így a pH-ja 7 lesz.

Ez egy sor különbséget jelent: míg a “sima” kakaópor savas, szinte citrusos ízhatású, a holland kakaó sötétebb színű, és földesebb, selymesebb ízű. És ha már a kémiát is iderángattam, van egy nagyon fontos különbség a kettő között: a kakaó savassága azt is jelenti, hogy bizonyos alapanyagokkal képes, vagy nem képes reakcióba lépni mondjuk egy sütemény tésztájában. Mivel a holland kakaó nem savas, a lúgos szódabikarbónával nem tud reakcióba lépni, ezért ott mindenképpen sütőport kell használni, ami nedvesség hatására gyakorlatilag önmagával is képes reakcióba lépni a többféle hozzávalónak (köztük van azért a szódabikarbóna is) köszönhetően. A sima kakaóporhoz viszont elég lesz szódabikarbónát adni, és máris megemelkedik a süti. Ha ez viszont nem fontos, mondjuk szószoknál, akkor a választás már csak pusztán ízlés kérdése.

 És akkor nézzük, mire használható a csoki, vagy a kakaó: egyértelmű, hogy desszertek készítésére. Azonban tudtad-e,  hogy sós ételekhez is jó? A mexikóiak a saját, fűszeres csokoládéjukat használják pl. a mole nevű szósz egy változatához, amelyet többféle chiliből hosszan főznek és húsok mellé fogyasztják. És az megvan,  hogy a kakaóval bedörzsölt oldalas tökéletes barbecue alapanyag? És hogy a közel-keleti padlizsánkrémet, a baba ghannouj-t elkészítheted fehércsokival is, hogy még krémesebb legyen?

Na, csak tudok újat mondani…