A rohanós hétköznapokon nem jut rá idő, viszont a ráérős ünnepi reggeleket miért ne indíthatnánk egy finom Benedict tojással? Mi ezúttal nem a receptre, hanem az elnevezés eredetére voltunk kíváncsiak.

Egy stílusos étterem vagy bisztró reggeli menüjében nem ördögösség felfedezni a Benedict tojást, eredetének utánajárni viszont ennél jóval bonyolultabb feladat. Ha esetleg valaki számára ismeretlenül cseng a finomság neve, egy isteni buggyantott – elegánsabban nevezve posírozott – tojást képzeljen el angol muffinon, sonkaszeletekkel tálalva, hollandi mártással meglocsolva. Igen, nem két perc „összedobni” egy ilyen reggelit, nem véletlenül nevezte a New York Times egyszer „Amerika minden bizonnyal leginkább kifinomult ételének”.

Egyes élelmiszer-történettel foglalkozó szakemberek az étel eredetét egészen a reneszánszig vezetik vissza, és a bencés szerzeteseknek tulajdonítják. Ők ugyanis a feljegyzések szerint fogyasztottak egy olyan ételt, amelynek két fő összetevője a sózott tőkehal és az ennek tetejére csúsztatott buggyantott tojás volt. Mások vitatkoznak ezzel az elmélettel.

Az első írásos feljegyzések 1894-ből származnak. A legenda szerint a Wall Street egyik híres brókerének, Lemuel Benedictnek köszönhetjük e remek fogást. Történt ugyanis, hogy az úriember egy reggel meglehetősen másnaposan tért be a Waldorf Hotel éttermébe. Hogy csillapítsa az őt kínzó tüneteket, vajas pirítóst, buggyantott tojást, sült szalonnát és hollandi mártást rendelt. A szálloda séfjének, Oscar Tschirkynek annyira megtetszett a kombináció és az ízek összhangja, hogy másnap – két kis módosítással: a szalonnát sonkára, a pirítóst pedig angol muffinra cserélte – már fel is tette a menükártyákra.

Létezik azonban egy másik történet is, amely ugyancsak egy Wall Street-i szakemberhez, LeGrand Benedicthez fűződik. Feleségével minden szombaton a híres manhattani Delmonico nevű étteremben evett, amelynek kínálatával mindketten elégedettek voltak. Ám egyik alkalommal Mrs. Benedict hiányolta az étlapról az újdonságokat. Mivel nagy ínyenc hírében állt, ráadásul a világ számos pontján megfordult, a séf tőle kért segítséget. A hölgy buggyantott tojást javasolt sonkával, angol pirítóssal, hollandi mártással és szarvasgombával.

1967-ben ismét újabb elmélet látta meg a napvilágot. Craig Claiborne, a New York Times neves élelmiszer-kritikusa egy interjúban arról kérdezte Edward P. Montgomeryt, a Párizsban élő ínyencet, hogy melyik a kedvenc étele. Ő azonnal a Benedict tojás mellett tette le a voksát, eredetéről pedig annyit tudott, hogy egy bizonyos Commodore E. C. Benedict nevű úrról kapta a nevét. Az úriember tőzsdei szakember volt, és a receptet Edward szerint ő adta nagybátyjának, így jutott a család birtokába.

Talán sosem derül ki a teljes igazság, ám szerintünk nem is ez a lényeg. Hanem maga az étel, a recept pedig számos verzióban rendelkezésünkre áll.

Forrás: Reader’s Digest