Ez az a szárnyas, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni – legalábbis ritkán hallani olyasmit, hogy „Fiacskám, egy kis ropogósra sült combját ennék egy kis appenzeller típusú sajttal”. A pulyka pr-ja mintha mifelénk nem lenne olyan király, mint például a libáé, és feleannyit sem fogyasztunk belőle, mint a csirkéből. Na, majd most bebizonyítjuk, mennyire nincs ez rendjén – ha ezek után nem kapsz kedvet hozzá, akkor a.) igen sokat veszítesz b.) igazából nincs bé, úgyis kedvet kapsz majd. Kulináris oknyomozás indul!

Igazi amerikai, akit a spanyolok háziasítottak, és lesz majd egy tök jó szóvicc is

Igazi amcsi kaja kell? Fogyasszon pulykát! A pulykafélék (Meleagridinae) alcsaládjának nyomaira ugyanis csak Közép- és Észak-Amerikában bukkantak a pulykakutatók. Egyes elméletek szerint a végtelen földeken bandázó pulykagengeket végül az 1. század környékén háziasították Mexikóban, majd számos fajkeveredés jött létre: a magukkal hozott madarakat például a spanyol konkvisztádorok mixelték össze a vadpulykákkal. Merthogy pulykából nem csak A pulyka van: akad Kelet-amerikai pulyka, Rio Grandei pulyka, Gould-féle pulyka, hogy egészen pontosak legyünk, egészen pontosan hétféle pulykaalfajt különböztetünk meg, és akkor ennyit a sokszínűségről.

Sokkal érdekesebb, hogy hozzánk török közvetítéssel érkezett a 16. században, akár a tarhonya meg a töltött káposzta. Első körben indiai tyúk néven futott, ami már csak azért is fura, mert angolul ugye TURKEY. Hm.

Kalóriatartalma meglepően alacsony

Tudjuk, a fogyókúrák celebje a csirkemell, pedig a pulyka is rettentő jól mutat egy fogyókúrás menü fogásaként. Zsírszegény ugyanis, fehérjében baromi gazdag, ráadásul csurig van a szív- és érvédő hatású telítetlen zsírsavakkal is. A rengeteg pozitív dolog talán annak köszönhető, hogy sportos állatról beszélünk: akit kergetett már meg pulyka, talán elhiszi, hogy akár 25 mérföldes sebességgel is képes rohanni ez az állat, sőt, ha úgy van, még a fára is felmászik a ragadozók elől – szóval ha unjuk a csibét, egészen nyugodtan próbáljuk ki, max. a kilóinkat veszthetjük!

Jó, akkor hálaadás

Azt már pedzegettük fentebb, hogy a pulyka igazi amerikai kaja – de hogy mennyire az, azt talán csak az értheti meg, aki vett már részt hálaadásnapi vacsorán. Az pulyka nélkül ugyanis elképzelhetetlen – szorozzuk meg talán a karácsonyi halászlevest 10-el, annyira az. 2014-es adatok alapján abban az évben 236,6 millió pulykát dolgoztak fel, ám azt talán kevesebben tudják, hogy az ünnepre szánt állatok közül pár darab madár elnöki kegyelemben részesül. Megbecsült állatról beszélünk tehát, olyannyira, hogy a fehérfejű rétisas helyett Benjamin Franklin, a 18. század kiemelkedő tudományos és politikai egyénisége lányának írt levelében úgy fogalmaz: a fehérfejű rétisas helyett ő kellene legyen a nemzet állata, hiszen sokkal inkább őshonos Amerikában, mint a sas, „ha pedig a területe körül látja őket ólálkodni a piros kabátjukban, bármikor megfutamít egy egész csapat angol gránátost.„

Jó, de mit lehet falni belőle?

Amerika után a pulyka az egész világot meghódította – elég talán annyi, hogy a pulyka előtt a tradicionális karácsonyi étel Angliában a disznófej volt mustárral, ma meg már nem az. De igazából bármit készíthetünk belőle, és fogyaszthatjuk el jóízűen – tölthetjük, fonhatjuk, tekerhetjük baconbe, kuktálkodhatunk belőle Dubarry-féle okosságot. Bármilyen köretet elbír – nem véletlen talán, hogy gyakran turbózzák fel áfonyaszósszal, kínálják sajtmártással, adnak mellé fügét, hiszen húsának textúrája gyönyörű rímet pattint az összesre. Ráadásul elrontani is nehéz, nem egy sütnivaló ördöglakat, sőt.

Mire várunk tehát? Estére egy jó sültet mondjuk?