Elsőként a helyek egy utcára eső sűrűsége az, amelyik feltűnik, hogy nemhogy minden utcának megvan a maga kedves sarki kávézója, étterme, bisztrója, hanem gyakorlatilag minden kapualjnak. Nincs olyan típúsú éhség, amelyikre ne lenne megoldás: édes és sós, francia, japán, libanoni, thai, szendvics vagy quiche – pár méteren belül választhatunk ezekből. És persze nem kell Franciaországig menni, hogy tapasztaljuk, francia konyha nincs is. Mármint régiós büszkeség van, hiszen mindenki jött valahonnan, ahonnan hozta a saját alapanyagait, receptjeit.

Délit délben

Fotó: Kálmán Emese

A választás egy Provance-i konyhát vivő helyre, a La Bastide d’Opióra esik, ahol a hitvallás része, hogy noha a vaj az egyik legemblematikusabb francia alapanyag, ám mégis inkább olivaolajat használnak. Ezzel egyrészt a mediterrán életérzés hirdetik, másrészt pedig könnyebb fogásokat is ígérnek. Nem mintha megrettennénk a vajtól, sőt, ám mégis kíváncsiak leszünk a rusztikusra hangolt kisvendéglőre. A bevett szokás szerint magunk állíthatjuk össze a két- vagy háromfogásos menünket a táblára írt választékból. Valahogy itt természetes a zsúfoltság, az összeérő asztalok, az emeltebb hangú pincéri jelenlét. És az sem lesz meglepő, amikor három órakor szelíden kitesznek minket. Jön a jól megérdemelt vendéglátós szünet.

A homár és a lé

Fotó: Kálmán Emese

A crème de langoustine au basilic sűrű, bársonyos krémleves homárból, bazsalikomolajjal a tetején. Átható, jellegzetes ízét lágyítja a fokozatosan belekeveredő bazsalikomolaj. Készen állunk a további kóstolgatásra. Az előételek közül a cassolette de ravioles à la crème de basilic-on pihen meg tekintetünk, nyilván a bazsalikomos utóíz irányítja a rendszert. A kis vasedényben, a cocotte-ban összesütött tészta tetején sajt, belül pedig krém, a puha és a ropogós játszadozik egymással. A bárányhoz vezető út pedig lime-mal, szárított paradicsommal és cukkínivel van jelezve, hiszen a crumble d’agneau au citron vert et tomates confites et courgettes pontosan így néz ki (a bal képen). Persze ezt is mind összesütve, ropogósan kapjuk, köszönhetően a tetején lévő morzsának.

(Köszönet: Németh Zsófia)