Az óriásplakátról ránk mosolygó hamburger pavlovi reflexeinkre apellál: most rögtön térjünk be az első gyorsétterembe, és rendeljük meg a legújabb burgert frissen sült burgonyával, isteni szószok és olvadozó sajt kíséretében.

A nyálcsorgató reklámokban mindig ropogós a sült krumpli, szaftos a hús, valamint tökéletes a zsemle, aztán persze az étteremben kicsomagolva vágyunk és vásárlásunk tárgyát, általában egészen más kép tárul elénk. A hamburger szottyadt, jóval laposabb a fotón látottnál, a paradicsomok nem elég pirosak, a zsemle összenyomódott, és a sajt sincs olyan szépen megolvadva. Ilyenkor jön a nagy kérdés: miért nem olyan a kezünkben tartott hamburger, mint a reklámban vagy a plakáton?

A szomorú valóság az, hogy sosem lesz annyira ínycsiklandó, hiszen akkor egészen egyszerűen emberi fogyasztásra alkalmatlan lenne. A képeken látható alkotások hosszú és fáradságos munkával válnak vizuális szempontból csalogatóvá, a gyorsétteremben pedig valós alapanyagokból, percek alatt állítják össze a rendelésünk.

A fotókra készült ételek a food stylistok apró trükkjei miatt néznek ki annyira étvágygerjesztően. A húst nem sütik át teljesen, így nagyobb marad a nedvességtartalma, azaz sokkal szaftosabbnak fog tűnni. Felületét olajjal és egyéb „fényesítő” anyagokkal kezelik le, a sült hatást pedig inkább szakácsfáklyával érik el, azaz csak a hús külsejét perzselik meg. Ha a hamburger zsemléje meg is egyezik az étteremben kapható péksüteménnyel, akkor is jóval vastagabb szeleteket vágnak belőle az aljának és a kalapjának egyaránt. És hát a szezámmag…igen, ezeket a kis magocskákat egyesével szokták a zsemlére ragasztgatni, hogy minden egyes darab pont oda kerüljön, ahova szeretnék.

Tű, hurkapálca és fogpiszkáló… Bizony egy fotóhoz modellkedő hamburger alapvető tartozékai ezek. Megtámasztják az egyes rétegeket, megemelik a teljes építményt, és nem engedik, hogy az összetevők elcsúszkáljanak egymáson, netán hátrafelé megsüllyedjenek. És akkor még nem beszéltünk az utólagos retusálásról sem, ilyenkor a modellek összes életszerű hibája eltűnik, erősebb színeket és kontrasztot kapnak, hogy már messziről nézve is szinte „leugorjanak” arról a bizonyos plakátról.

A gyorséttermi reklámok trükkjei természetesen nem csak a hamburgereknél jelennek meg. A szénsavas üdítőkbe savlekötő kerül, ettől buborékosabbnak hatnak, a gőzt pedig melegített pamut labdák szolgáltatják az étel mögé becsempészve. A shake-ekhez a tejet gyakran folyékony ragasztóra cserélik, a szószokba viasz kerül, ami jobban előhozza a színeket, a fagylalt és krumplipüré gyurmából készül, és persze élethű jégkockákat is vásárolhatunk műanyagból.

Ezek után már nem biztos, hogy annyira ínycsiklandozóak a hirdetések, ugye?

Forrás: Reader’s Digest