Egy ideje már élvezhetjük, hogy vége a sulinak, a kötelező rutinoknak, a fegyelemnek, hamarosan pedig hangolódhatunk rá újra … és kezdődik elölről minden. Egyelőre azonban még mindig a jól megérdemelt pihenésé a főszerep… még majdnem két héten át!

Ilyenkor a korlátok átmenetileg tágabbra szabottak… ez az az időszak, amikor hosszabbak a nappalok… és bizonyos értelemben az éjszakák is. Hangosabb a ház, több a bandázás, a megőrülés, a fagyi, kevesebb a szabály, a szigor.

De ilyenkor valóban  fel kell rúgni minden nagy munkával felállított rendszert, el kell szabaduljon a pokol, mindent lehet?

 Az én személyes válaszom az, hogy NEM. Azért, mert nyaralunk, azért, mert mi magunk is kikapcsolódásra vágyunk, azért mert ők is lazulnának, még nem jelenti azt, hogy innentől mi, szülők, nem terelgetünk, nem figyelünk oda, alábbhagyunk a következetességgel, mert annak hosszútávon úgyis mi isszuk meg a levét. Hisz tudjuk, ha pedig még nem, hát majd megtudjuk, hogy ha valamit százszor mondunk, de százegyedszer legyintünk rá, annak hosszú-hosszú ideig az lesz számunkra a következménye, hogy “De a múltkor lehetett!” Aztán jöhetnek a soha véget nem érő viták. Mert nem arra a száz nemre fog emlékezni a gyerek, hanem arra az egy kivételre emlékeztetni lépten-nyomon. Szinte kísért majd vele minket. Ezért célszerű nem fenekestől felforgatni nyárra az otthoni szabályokat, és nagyságrendileg tartani magunkat az elveinkhez,  még akkor is, ha nehezünkre esik.

 Vonatkozik ez az étkezésre is. Sőt! Arra csak igazán! Még egy kicsit több befolyásunk lehet arra, hogy mit vesz magához, mielőtt hamarosan újra a közétkeztetés karmaiba engedjük.

Éljünk a lehetőséggel és kínáljuk a sok frissen termő zöldséggel, gyümölccsel, pácoljunk, grillezzünk együtt, telítsük a szervezetét vitaminnal az ínségesebb időkre! Vigyük a gyerkőcöket minél többet a szabadba, ne üljenek a tévé vagy a számítógép, de egyáltalán semmilyen monitor előtt! Hisz olyan sok szép csodát kínál a természet! Márpedig egy nem monitorfüggő gyerek ezeket az apró csodákat még mind őszinte kíváncsisággal fedezi fel.

 Nemrég első alkalommal mutattuk meg a lányainknak a szívünk csücskét, az Adriai tengert. Ámulatba ejtő volt nézni, ahogy rácsodálkoznak mindenre: a vízre, a házakra, az illatokra, szívják magukba a mediterrán életérzést. Naphosszat a burjánzó rozmaringbokrokat szagolgatták, reptették a tengeri fuvallatban a leveleket, etették a halakat, kacsákat, hattyúkat, árnyjátékoztak a lemenő napban, gyűjtötték a csigaházakat, kavicsokat, tobozokat, kémlelték a víz alját a búvárszemüvegükkel, kacagva fogócskáztak a mólón, bújócskáztak a parton, úsztak, hancúroztak, élvezték az életet, ahogy azt egy vérbeli gyereknek kell. És néha becsekkoltak hozzánk egy ölelésre, közös játékra.

És mit ettek? Ráklevest, faszénen sült halakat, húsokat, rengeteg friss gyümölcsöt, zöldséget, olykor szolid szülői nyomásra… és egyszer-egyszer egy nagy gombóc kifogástalan házifagyit teljesen önszántukból. Pont, mint mi.

Narancsos fetás hideg sült paprikakrém leves

Hozzávalók:

 6 db nagy kápia paprika
1 narancs leve
10 dkg fetasajt
1 gerezd fokhagyma
1 kk. friss kakukkfű (szárított is lehet végeredményben, ha más nincs)
1 kk. só
frissen őrölt bors
1 tk. balzsamecet
1/2 dl olívaolaj
1/2 l zöldségalaplé (jobb híján bio leveskockából)
tálaláshoz joghurt és olíva- vagy tökmagolaj

 Elkészítés:

A paprikákat 190 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütöm…vagy nyílt láng fölött, esetleg faszénen – akkor jó, ha felpúposodik a héja, és itt-ott megfeketedik. A sütést követően a paprikákat műanyag zacskóba teszem, a zacskó száját bezárom, és abban pihentetem, hogy a héjuktól majd könnyen meg tudjam fosztani őket. A meghámozott fokhagymát, a narancs kifacsart levét és a kakukkfű letépkedett leveleit az összes többi hozzávalóval az alaplevet kivéve egy turmixgépbe teszem. A kihűlt paprikákat meghámozom, kicsumázom. Az így kapott színtiszta édes, piros paprikahúst is a turmixgépbe teszem, és mindennel együtt krémesre pürésítem. Amikor már selymes, kis adagokban hozzádolgozom az alaplevet. Végül kiegyenlítem az ízeket: ha kell sózok, borsozok, esetleg édesítek mézzel, savanyítok kevés citrommal, a lényeg, hogy jó telt íze legyen a levesnek. Ha kellően kihűlt, hűtőbe teszem, és addig jegelem, amíg el nem éri a kívánt hőfokot.

Extra joghurttal és kevés olíva- vagy tökmagolajjal tálalom.

A paprikakrém egyébként akár a fent leírt eredeti formájában, akár levesnek hígítva remek babaétel is lehet 1 éves kor fölött – a kicsik is értékelni fogják a kellemesen édeskés, hűs ízeket a melegben.