izeselet.hu: Mi jelentette a startot számodra a konyhában: ki/mi volt az inspiració?

Kollár Anita: Édesanyám és a nagymamám. Vidékről, egy kis városból származom, ahol természetes volt, hogy a lebbencslevesben házi tészta van, hogy a rántotta a saját tyúkok tojta tojásból készül, hogy a sonkát és a disznósajtot az év során hizlalt malacka adja, és hogy a reggeli málnaturmixhoz a málnát nekem kell leszedni a házunk mögötti bokrokról. Emlékszem, nagyanyám isteni juhsajtot készített, máig nem felejtem az ízét és az illatát, pedig több mint harminc éve ettem utoljára. Természetes, tiszta ízek voltak ezek, és hogy milyen fantasztikus alapanyagok, azt csak akkor kezdtem igazán értékelni, amikor Budapestre költöztem.

Mit jelent számodra a főzés? Mi a jó benne?

Biztos sablonos szöveg, de imádok főzni. Még akkor is, ha időközben a munkám része lett, és még akkor is, ha éppen tesztsütök, és nem sikerül. Főzés közben kiélhetem a fantáziámat, a kreativitásomat, és örömet szerez, hogy ennek kézzelfogható és azonnali eredménye van. Ezentúl pedig azt szeretem benne, hogy a családom azt eszi, amit én főzök. Mert szerintem egy család attól is család, hogy egy asztalnál esznek a tagjai. Vagy ha erre nincs idő, akkor elviszik a főztömet dobozban, és akkor vannak velem, amikor leülnek hozzá a munkahelyükön. Imádok erre gondolni ebédidőben.

Hogyan csinálnál kedvet a kezdőknek?

Kezdjenek egyszerű dolgokkal, mondjuk vigyenek tökélyre egy rántottát, aztán csavarjanak rajta egyet, és tanuljanak meg frittatákat készíteni. Ma már rengeteg hasznos főzős videó van, nagyon sok mindent el lehet lesni a profiktól. De könyvekből is sokat lehet tanulni, az egyik kedvenc szakácskönyvem a Simple to spectacular, ebben egy alapanyagra fűznek fel 5 receptet, az egyszerűtől a bonyolultig. Óriási élmény végigfőzni, az ember tényleg egyre jobbnak érzi magát. És a lényeg: ha valami nem sikerül, másnap újra lehet és érdemes próbálkozni. Emlékszem újdonsült anyósom első látogatására, amikor egy egész tepsi meggyes piskótát dobtam a kukába mosolyogva, mert nem sült át… hát igen, ez ilyen, egyszer fent, egyszer lent.

Alapvető túlélési kalauz azoknak, akiknek étrendet kell váltaniuk: néhány tipp, trükk a gluténmentes étrendet éppen bevezetőknek?

-Nem akarok vetíteni: az elején durva sokk lesz. Kell jó néhány hét, amíg az ember feldolgozza, hogy amit eddig a legnagyobb természetességgel megevett, azt most nem lehet. Mindenképpen érdemes segítséget kérni azoktól, akik már jártasak a diétában, a neten sok ilyen közösség van, tele segítőkész emberekkel. Megosztják a tapasztalataikat receptekről, beszerzési forrásokról, éttermekről. Az én tippem a kezdő gluténérzékenyeknek, hogy először süssenek palacsintát – ezzel nem lehet nagyot hibázni, és készülhet édes és sós verzióban is. Utána jöhet a piskóta – a sok tojás miatt ez sem igen különbözik a búzalisztestől ­–, és akkor az ember egy picit megnyugszik, hogy nem is olyan borzasztó ez a helyzet. A kenyér már valamivel keményebb dió, de persze kellő elszántsággal azt is meg lehet tanulni.

Az első, ami eszedbe jut, ha vendégek jönnek: változik, vagy van olyan bevált recepted, amit szeretsz használni?

Változik, vendégtől, szezontól és alapanyagtól függ – ha például anyuék bárányt vágtak, akkor nem kérdés, hogy abból készítek valamit. Alapszabály, hogy nálunk nincs külön gluténmentes és gluténes fogás, minden vendég gluténmentest eszik. Azért van két bombabiztos kedvencem: ha konzervatívabb ízlésű vendégek jönnek, akkor coq au vint főzök, természetesen anyám kakasából, ha pedig bevállalósabbak, akkor pho levest, méghozzá nyúlból, mert az valami isteni.

Mi az, ami nálad mindig van a kamrában?

Beluga lencse – ez az én luxusom, azt hiszem, függő vagyok. Gyorsan megfő, és egy kis zöldséggel, répával, hagymával, kapribogyóval fantasztikus lencsesalátát lehet vele csinálni!