Vajon mi kerül a brit uralkodói ház karácsonyi asztalára? Cikkünk első részében körbenéztünk a régi korok uralkodói asztalain, holnap pedig II. Erzsébet ünnepi rituáléi következnek.

Húsos középkori lakoma

A kora középkorban a karácsony csak a másodhegedűs szerepét játszotta a Háromkirályok napja mellett, így december 25-én böjtöltek és kisebb ünnepséget tartottak. Ez a szokás az 1000-es években, Hódító Vilmos ideje alatt változott meg, őt ugyanis karácsony napján koronázták meg. Ettől kezdve a karácsony is jelentős ünneppé vált, és sok évre meghatározta a királyi udvar karácsonyi szokásait.

Egy ékes vaddisznófej

Az egyik leglátványosabb középkori karácsonyi fogásnak számító feldíszített vaddisznófejjel még manapság is gyakran találkozhatunk a királyi asztalon. A fejet megtöltötték disznóhússal, ökörnyelvvel, almákkal és fűszerekkel, majd magyallal díszítették, és díszes tányéron az asztal közepére helyezték.

Pávatál

A páva az egyik legösszetettebb étel volt a felszolgáltak közül. A madarat roston megsütötték, csőrét bearanyozták, tollait szétterítették és dekoratívan elrendezték a tálon, mintha még élne. Egy erre kiválasztott lovag vágta fel, de csak miután letette a „pávaesküt”. Kezét a tollakra helyezte és megfogadta, hogy valamilyen nemes tettet hajt majd végre. A mince pie (piteféle) korai fajtái is megjelentek a királyi asztalon, ezek Jézus jászolát szimbolizálták, és hússal, gyümölcsökkel, illetve fűszerekkel voltak töltve.

A Tudorok pitéje

A késő 1400-as évekre a legjelentősebb ünnepi fogás a gigantikus karácsonyi pite lett. A vastag tésztahéjba – amit koporsónak hívtak – válogatott húsok kerültek „matrjoska baba módjára”: a libát csirkével, galambbal és fogollyal töltötték meg, majd az egészet beletették egy pulykába. Így kerültek a húsok egyben a pitébe.

A pulyka első megjelenése

VIII. Henrik volt az első uralkodó, aki pulykát szolgáltatott fel a karácsonyi lakoma keretében. A pulykahús az 1500-as években kezdett elterjedni és közkedveltté válni Angliában. A fő attrakció viszont továbbra is még a páva, a hattyú és a díszes vaddisznófej volt.

A wassail tál

A középkori eredetű wassail is kedvelt volt a Tudor uralkodók körében. Forralt sörhöz adtak mézet és melengető fűszereket, például gyömbért. Az italt báránygyapjúnak is nevezték habos állaga miatt. Nagy ezüst vagy óntálban szolgálták fel, amely aztán körbejárt a király és a vendégek között, mialatt köszöntőket mondtak.

Az édesszájú uralkodó

Az 1500-as évek közepére – amikor I. Erzsébet került a trónra – a cukor egyre kedveltebbé vált a társadalom felső rétegeiben. Rendkívüli drágasága miatt státusszimbólumnak számított, így nem csoda, hogy Erzsébet karácsonyi menüjének is fontos része lett.

Cukormázas karácsony

Az édes húsok tetszetős kinézetük és édeskés ízviláguk miatt az ünnepi bankettek fontos szereplői lettek. Az egyik legkedveltebb a „leech” volt, amely tejjel, rózsavízzel és cukorral készült, majd fantáziadús formákban került az asztalra. De nem álltak itt meg az édességekkel, készítettek bacont mandulával és cukorral, illetve a zöldségeket is cukorral ízesítették.

György egyszerűbb menüje

Egy fennmaradt karácsonyi menü szerint II. György idejére eltűnt a vaddisznófej és a rengeteg édesség. Visszafogottabb menü lépett a helyébe, amely azonban még mindig minden húsimádó álma volt. Nem sokkal felesége halála után egy feljegyzés szerint György vacsorája galambfiókából, csirkebecsináltból és hideg pulykahúsból állt, amit szilvabor és pite követett.

Viktoriánus porciók

A viktoriánus korban a ragyogás visszaköltözött az uralkodói asztalra. Viktória királynőnek számított a monumentalitás, ennek jegyében az ünnepi menü is óriási volt. Hatalmas marhasült lett az asztal új éke, amelyet a királynő saját birtokán neveltek. Visszatért a vaddisznófej, valamint gigászi vadhúsos és óriási szilvás pitét is sütöttek.

A modern piték megjelenése

Szintén Viktória uralkodása alatt alakultak át a klasszikus piték. Addig a pitéket hússal, disznóval vagy birkával töltötték meg a szokásos gyümölcsök és fűszerek mellett. Az 1800-as években a hús nélküli verziók váltak kedveltté a felsőbb osztályok körében, és később ez lett az elfogadott karácsonyi pite.

Edwardi menüsor

A francia etikett hatására VII. Edward az ünnepi bankett helyett – amikor minden fogást egyszerre helyeznek fel az asztalra – bevezette a mai rendszert, vagyis azt, hogy a menüsorban egymást követő ételeket sorrendben szolgálják fel. Egy ilyen menü dinsztelt ökörszívet, roston sült fürjet, étikagyló-zselét és édes tejes-rumos zselét tartalmazott.

Forrás: lovefood