Kerékpárral körbejárni a Balatont, na az valami teljesen más, mint amit eddig az autókázások során megszoktunk. Egyrészt korrekt kis fizikai teljesítmény, ezt senki nem vitatja. Főleg ha a bekeményedett combizmokra, a használhatatlanná és teljesen érzéketlenné vált alsó felünkre, vagy a kattogó térdízületekre gondolunk. Másrészt az ember utólag elmondhatja, hogy az összes Balaton parti településen járt már: teljesen új dimenziók nyílnak meg előttünk: korábban lájtosnak tűnő kis emelkedők alakulnak át hirtelen megmászhatatlan hegyekké, kilométerekben mért útszakaszok pedig felfedezésre váró tájakká. És nem utolsó sorban ez egy kulináris felfedező út a strandbüfék, sütödék és kifőzdék világába.

A rántott karajok csúcsa

Keszthely-Balatonföldvár 60 km. Egy ilyen távra már induláskor ki kell tűzni a jutalmat. Mi persze szerényen kinéztük magunknak a szemesi Kistücsköt, arra persze csak utólag gondoltunk, hogy onnan még jó egy órás tekerés, mire az esti szállásra érkezünk. Annyira nem kalkuláltunk a teligyomor problémakörrel, hogy a Kistücsök előtt Szemesen beugrottunk a parthoz közeli András büfébe, ahol nemcsak a fogasnak és a keszegnek van igencsak jó híre, hanem a rántott karajnak is. Valamikori vegetáriánusként bátran állíthatjuk, hogy ez a csontos karaj maga volt a megvalósult álom. Szaftos, omlós, ropogós bundában, egy ízorgia. A kollagénnek tehát nem tudtunk ellenállni, kevésbé vegetáriánus útitársunk pedig még a csontszopogatástól sem riadt vissza. Bónusz: egy pohár Konyári rosé. Fröccs.

Lángos alakú boldogság

Esti szállásunkra érkezve realizáljuk: Földvár a Balaton villanegyede. Bármerre karikázunk a “belvárosban” mindenhonnan egykoron tündöklő villák bukkannak elő a platánok árnyékából. Nagyon hangulatos és ígéretes, bár azt tudnunk kell, hogy nem minden villának nevezett szállás váltja be a hozzá fűzött reményeket. Mi mindenesetre már kora reggel a kikötő felé vesszük az irányt, hiszen szállásadó házinénink (nevezzük Jankának) ide irányított minket: a Fapumába reggelizzetek, annál nincs jobb az egész tó körül. És valóban már nyitáskor tele a hely: vitorlás csapatok itt kezdenek, családanyák lángosoznak reggel nyolckor gyermekeikkel, sutba dobva a joghurtos-müzlis, egészségtudatos gondolatokat.
A lángos pedig valóban mennyei: ropogós, omlós, friss, illatozó és nem túl olajos.

Oszi bácsi szerint a világ

És akkor jöjjön a csücsök, Szigliget. Itt a strandra vesszük az irányt és a pár éve kihagyhatatlanná vált Oszi bácsi keszegezője a cél. Megnyugtató változatlansággal semmi különös nem történik itt, csakhogy kiváló halat ehetünk. Mondjuk csúcsszezonban az időt is szánjuk rá, ahogy később a keszeget sem tudjuk habzsolni, úgy maga a várakozás is hozzátartozik a szertartáshoz. Rutinosan mondjuk ne éhesen érkezzünk csúcsidőben. A halak mellé kenyeret és kovi ubit kérhetünk. Komoly társadalmi élet is zajlik a pult körül: hümmögések, a fogások és az áru kitárgyalása, a belisztezés szertartása, jó egy kicsit elmélázni a balatoni pörgésben. Az attitűdre mi sem jellemző jobban, mint a fülünk hallatára lezajló párbeszéd: “De a keszegek azok biztos, hogy ekkorák? Márminthogy én nem értek hozzá, csakhát…” – kérdezte az egyik nézelődő vásárló. Mire Oszi bácsi “Én értek hozzá” – és legyen elég ennyi, amit már mi teszünk hozzá.

INFO:

András büfé
Balatonszemes, Arany János utca 90.
nyáron minden nap 10-20h

Fapuma Falatozó és Gyorsétterem
Balatonföldvár, Hajóállomás (Somogyi Béla utca)
Hétfő – Vasárnap: 07-22h

Oszi bácsi keszegsütödéje
Szigliget, Strand
nyáron minden nap 09-től