A Jászai Mari tér felől közelítettük meg Újlipótvárost, mikor a fent említett álomkór hirtelen lecsapott ránk. Betértünk hát az első fagyizós-cukrászdába egy gyors kávéra. Majd mikor 3 perc után sem szólt senki hozzánk a pult túloldalán álldogáló felszolgálók közül, büntetőjelleggel továbbálltunk.

Kedveskéim

A következő sarkon aztán ki is szúrtunk egy hívogató terasszal bíró kávézót. Belépve felmértük a terepet, hogy itt nem csak kávéról lesz szó, hiszen nagy a tér és az étlap is ott hever a pulton. Belül aztán annyira kedves, közvetlen atmoszféra fogadott bennünket, hogy többé már nem akartunk a teraszra sem kiülni. A felszolgálók készségesek és már kapjuk is a kávénkat.

Mit eszünk?

Amíg kávézunk végigfutjuk a választékot, mit is kérünk majd ha éhesen jövünk erre. Egy biztos: ízletes, ha akarjuk fűszeres közel-keleti konyha vár ránk, spanyol, örmény és persze magyar beütéssel.
Reggelire jeruzsálemi kalács, a névadó Babka, vagy avokádós pirítósos Fitness reggeli, de a kacsazsírban sült bundáskenyér labneh-val is nagyon jól hangzik.
Ebédre (hétvégén) húslevest kérjünk, vagy Bodrumi csirkelevest vöröslencsével, egyszer pedig mindenképpen tunkoljunk a madridi pacalból. A piláf pedig az örök kedvencünk, így ezt ki nem hagynánk.