Szögezzük le: a cukorbetegek is ehetnek édességet, csak persze az nem mindegy, hogy milyet. Mert nemcsak az fontos, hogy natív cukrot ne fogyasszunk (igen, én is a magam inzulinrezisztenciájával), hanem az is, hogy jó szénhidrátot együnk. Sok dolog nehezíti mondjuk egy sütemény elkészítését, mert ha nem használunk cukrot, akkor egész más lesz a textúra, és a teljes kiőrlésű lisztek, vagy a csökkentett szénhidráttartalmú lisztkeverékek is változtatnak a végeredményen. Nem utolsó szempont, hogy a fent említett, gyors felszívódású szénhidrátokhoz képest sajnos az egészségesebb alternatívának ráadásul meglehetősen borsos is az ára…

Én ezért kompromisszumokra törekszem. Ebből az egyik, hogy nem sütök, hanem pl. tofuból készítek pohárkrémet. Csak leturmixolom mondjuk egy kis citromlével a puha tofut, hozzáadok egy kevés sztíviát vagy eritritet, alaposan lehűtöm, és friss gyümölccsel tálalom. Jópofa, nem? A másik kompromisszumom az, hogy sütéskor használok ugyan cukrot, de nagyon keveset, azt is csak a textúra miatt: a cukor segít megőrizni a sütemény puhaságát és nehezebben is szárad ki, valamint karamellizálódik is, ami ízt is, állagot is jelent. Ez ebben a konkrét esetben azt jelenti, hogy az egész muffinban összesen 5 dkg cukor van, ami 12 muffinra elosztva alig több, mint 4 g szénhidrátot jelent. 1 muffin Ch tartalma mindennel együtt  kb.16 g (gyümölcstől függően), ami egy 160 g-os, napi ötszöri étkezéssel járó diétában, a lassú és gyors szénhidrátok arányát is figyelembe véve, egy uzsonnának éppen tökéletes egy pohár tejes kávéval, vagy egy kiadós leves utáni desszertnek. Ugyanis egy kevés gyümölcsön kívül már csak lassú szénhidrát van benne, zabkorpa és teljes kiőrlésű liszt.