Elkészítés

Így szilvaszezonban időnként ráveszem magam arra, hogy elkészítsem azt az ételt, amit finnyás gyerekként mindig örömmel fedeztem fel az ebédkínálatban, mert magamnak és a környezetemnek is meg tudtam spórolni az „Én ezt nem kérem…” felütéssel elszabaduló szó- és türelempárbajokat.

Jár némi macerával és mosogatással, de ennek ellenére örömmel veselkedek neki minden alkalommal.

A művelet során rendre az Ínyesmester (Magyar Elek) baljós figyelmeztetése jár a fejemben: „… van olyan szilvás gombóc, amely formára és halmazállapotára nézve a régi idők ágyúgolyóbisaira emlékeztet, furkós és fojtós, s mire a sok, vastag, kemény tésztán áthatolva a szilváig érkeznék fogunk, már elmúlik az étvágyunk.” Szerencsére ez most sem következett be.

1. A héjában megfőtt burgonyát meghámoztam és a nagyanyámtól örökölt krumplinyomóval összetörtem.

2. Még melegen összegyúrtam 3 deka zsírral és a sóval, majd hűlni hagytam.

3. Némi hűlés után fokozatosan hozzáadagoltam a lisztet, egy lágy tésztát gyúrtam belőle és kinyújtottam kb fél centi vastagra.

4. Egy késsel 6-8 cm-es négyzeteket vágtam belőle, mindegyiknek a közepére egy-egy szem szilvát helyeztem, melyekben a magot kockacukorra cseréltem, és a négyzetek sarkait összefogva gombócokat formáztam belőlük. Bő lobogó vízben főztem ki, a víz felszínére bukkanásuk után még 2-3 percig.

5. A másik kezemmel egy nagyobb lábosban felforrósítottam a negyedik deka zsírt, amelyen enyhén megpirítottam a zsemlemorzsát, és ebbe szedtem át a megfőtt, alaposan lecsepegtetett gombócokat, majd a lábost két fülénél fogva, óvatos, de határozott körkörös mozdulatokkal vittem fel rájuk a bevonatot.

6. Porcukorral hintve tálaltam.

És csak egy gombóc gurult el.

Az fenti írás szándékosan nem tartalmaz utalást a Padlás című musical egyik dalára sem.