A saját fagyi készítését mindig úgy éltem meg, mintha zseni lennék. Arról a fagyiról beszélek, ami krémes, ízes, mindenféle műanyagtól mentes, és mégis olyan, mintha a sarki fagyizóban vettem volna (a sarkon történetesen egy szuper fagyizó van). Amikor még volt fagylaltgépem, nyaranta ilyen fagylaltok születtek, aztán előkerült egy gyerek, és ezzel egy időben eltűnt a fagyigép lapátja. A második gyereknél pedig a keresést is feladtam. Azóta klasszikus fagyit nem, inkább parfét, semifreddot, és hasonlókat kreálok. De most!

Nem tudom, miért pont a dinnyével próbáltam ezt ki, amikor már eperrel is megtehettem volna nyár elején, de most jött az ihlet, na. Szóval megfagyasztottam a dinnyedarabokat (előtte kimagoztam, ami a legnehezebb része), aztán az egészet fagyottan összemixeltem sűrített tejjel. A próbamenet alatt rájöttem, hogy egy kevés citromlevet is adok hozzá, ami persze besűríti a sűrített tejet, de a dinnye meg olyan vizes, hogy elbírja. Az egyetlen bökkenő a turmixgép lehet: ha van késes robotgéped, azt használd, ha nincs, akkor egy aprítóban, vagy a turmixban pépesítsd a fagyott dinnyét, de sokkal kisebb adagokban, és csak utána turmixold a turmixgépben az egészet a sűrített tejjel, mert nem bírja el a gép. És akkor a recept, ami nem is lehetne egyszerűbb.