Tőlem szokatlan módon teljesen beleestem egy italba. (Italban) nem vagyok édesszájú, csak a vizet szeretem szomjoltónak, alkoholban pedig a bort preferálom, a koktélokat a legkevésbé sem. De ettől az olasz szódának nevezett, egyébként nagyon is amerikai italtól el vagyok ájulva, nem utolsó sorban azért, mert vérnarancs szirup van benne. Az olasz szóda egyébként egy sima szénsavas szörpöt jelent, de sok helyen adnak tejszínt hozzá, ami meglepő lehet, de egyszerűen isteni.

Anélkül, hogy túllelkizném a dolgot, a vérnarancshoz való viszonyom úgy látszik, minden falat áttör. Nem tudom elképzelni, hogy bármilyen más gyümölccsel finomnak tartsak egy ilyen italt, de láthatóan az a puszta tény, hogy vérnaranccsal készül, máris megváltoztatja az ízlésemet. A vérnarancs ugyanis nagy kedvencem, mert citrusosan savanyú az íze, de közben nagyon édes, kicsit málnás aromájú, és hát a színe… egy csoda!

Nekem bármit el lehet adni vérnaranccsal, amit most keress, mert most van a szezonja! A külső nem feltétlenül árulja el a belső színt, de fajta függő, úgyhogy ami kívül vörös, az nagy eséllyel belül is az, viszont ami kívül nem az, egyáltalán nem biztos hogy belül sem.

Íme tehát a recept, ami ellopta a szívemet: