Állandóan bele-bele botlok mindenféle sütési, főzési trükkbe az interneten. Van, ami csak egy jó tipp, de van, ami kifejezetten fifikás, és szupernek is tűnik, aztán pedig van az, amelyre azt mondom, hogy na jó, ezt már nem hiszem el. A fifikás trükkök és a nem-hiszem-el kategória nagyon érdekelt, úgyhogy  az elmúlt pár hét során igyekeztem minél többet összegyűjteni és kipróbálni, hogy megnézzem, tényleg működnek-e.

1.A varázskrém

Baromi idegesítő, amikor hiába vajazod, lisztezed ki a tortaformád, a fele süti benneragad. Erre találták ki ezt a réteget, amely állítólag annyira szuper, hogy konkrétan kicsusszan a torta. Na nézzük: egyenlő arányban kell kikeverni lisztet, étolajat és margarint (nem vajat – de miért?). Ezt egy homogén krémmé kell keverni, és ezzel kifesteni (tényleg, ecsettel, bár szerintem kézzel jobban megy), az edényt. Hát figyeljetek, ez MŰKÖDIK! A margarin kérdésre nem tudom a választ, de ez tényleg jó!

2.A meleg tál esete a hideg vajjal

Erre nagyon kíváncsi voltam: csomószor szükség van puha vajra, de persze ennyire nem gondolkozom előre, és hideg a vaj. Ilyenkor jön a mikro, ami meg jól megolvasztja a vajat, és túl folyós lesz. Állítólag erre jó egy meleg tál, amelyet például forró vízzel is felmelegíthetsz. Ezt aztán ráborítod a darab vajra, és pár perc múlva kész a puha vaj. Ezzel szkeptikus voltam, mert ugye kívülről befelé kell olvasztani a vajat, de lássuk. A tál meleg a vaj hideg, eltelt 3 perc, és… és a vaj puha, de a külseje elkezdett olvadni. Azt hiszem, jobban járok, ha megtanítom magam előre gondolkozni, szóval… IS-IS.

3.A barna cukor esete az almával

Az igazi jó barna cukor nedves, melaszos, és pont emiatt könnyen kiszárad. Erre állítólag megoldás, ha a kemény cukor közé, már amennyire lehet, almaszeleteket teszünk. Ennek értem a lényegét, a cukrot nedvesíteni kell, az alma meg nedves. Ezt persze egy légmentesen lezárt dobozban kell előadni, és pár órát állni hagyni. Kérem szépen, ez is MŰKÖDIK. De ebben szinte biztos is voltam, már csak azt kéne tudni, pontosan mik az arányok, mert én túl sokat raktam és helyenként elázott a cukor.

4.A cukor és a porcukor

Végül is mi a porcukor? Csak porrá őrölt cukor, nem? De. Akkor simán lehet otthon is gyártani egy késes robotgép, vagy egy aprító segítségével, nem? Nem. Lelövöm a poént, nem sikerült: igen, porszerű, igen, finom, de nem porcukor, ami azt jelenti, hogy más lesz a súlya és a textúrája is, ami pl. krémekben extrán fontos. NEM MŰKÖDIK. (Eszembe jutott, hogy talán kávédarálóval megoldható… Valaki beszámolhatna erről.)

5.Az elégetett keksz esete a reszelővel

Rosszul hangzik szerintem, de legyen… Elégetted a kekszet? Semmi baj, reszeld le az égett részeit egy reszelővel… ööö, oké…  Szóval direkt elégettem pár kekszet – majdnem belehaltam, de a tudományért mindent. Aztán jött a reszelő, és kicsit megcsiszolgattam az égett részeket. Látványra működött (nyilván), de az íze maradt az az égett, kesernyés íz. Akkor minek az egész, ha csak jól néz ki, de egyébként élvezhetetlen? NEM MŰKÖDIK.